Ezúttal
a cseresznyevirágok hazájába, Japánba tettem képzeletbeli utazást Arthur Golden
mesterművének köszönhetően. Bevallom, sosem vonzott különösebben Ázsia
kultúrája, ennélfogva viszonylag kevés tudást mondhatok magaménak Japánról, és kicsit
tartottam tőle, hogy e könyv nem fogja lekötni a figyelmem. Mindig is
megbabonázott ugyan – bár képeken csupán – a cseresznyefák virágzása, amely
rózsaszínre festi a tájat, de ezen kívül valahogy az egész olyan nagyon
távolinak tűnő, megfoghatatlan világ volt számomra.
Ennek
ellenére ez a könyv az első pillanattól fogva magával ragadott és nem
eresztett. Nem egy hihetetlen fordulatokban gazdag, pulzusszám-emelő
történetről beszélünk, hanem egy zárt és rendkívül érdekes világot lefestő
kulturális kalandozásról. Pontosan az ilyen könyveknél történik meg az olvasás
perspektíva-tágító hatása: egy olyan kultúrát mutat be testközelből, amelyről
csak halvány sejtéseim voltak előtte, és amelyen vajmi keveset töprengtem, azonban
az utolsó oldal után még sokáig nem tudtam kiverni a fejemből.
A
történet egy gésa életútjának egyes szám első személyben történő elbeszélése
kora gyermekkorától a felnőtté váláson át élete hajnaláig. Igazából akkor
lettem biztos benne, hogy a történet teljes mértékig magával ragadott, amikor rájöttem,
hogy végre nem figyelem a fordítás minőségét – ami mellesleg nagyon jól
sikerült –, hanem csak sodródtam az eseményekkel.
Főszereplőnk,
Csijo kislány még a mese elején, szüleivel és nővérével egy kis halászfalu
egyszerű körülmények közt élő lakója. Az édesanya betegségét követően a
testvérpár sorsa egy gazdag férfi kezébe kerül, aki gésának adja a lányokat. Az
addig csak a halászfalu védettségét ismerő szürke szemű Csijo előtt egy egészen
új világ bontakozik ki Kiotóban, ahol nővérétől elszakítva kezdődik el gésává
válásának nehéz sorsú útja.
Nem
tudom, ti hogy vagytok ezzel, de a közhiedelem hajlamos a gésákat a
prostituáltakkal azonosítani, azonban a könyv egyik nagy tanulsága, hogy a
gésák magasabb ranggal rendelkező, tanult nők, akiknek az egyszerű ösztönök
kielégítésénél sokkal összetettebb feladataik vannak. Csijo számos hátráltató
tényezőt leküzdve a Gion negyed egyik legelismertebb gésájának oltalma alatt
megkezdheti a gésává váláshoz szükséges tanulmányait: zenélni, táncolni,
énekelni tanul, de külön művészete van a tea felszolgálásának vagy a kimonó
viselésének is, nem mindegy ugyanis, a csukló, az alkar hogyan bukkan elő e
mesés ruhadarab alól.
Csijo
élete nem könnyű: siratja szüleit, elveszett testvérét, a vele egy okijában élő
gésa pedig mindent megtesz azért, hogy a lány ne válhasson gésává – amitől jövője,
sorsa és megélhetése függ –, különleges szürkéskék tekintetével és megkapó
szépségével ugyanis fenyegetést jelent számára.
Igazán
érdekes volt megtudni, hogy a gésák annál értékesebbek, minél kevesebb férfivel
létesítenek testi kapcsolatot. Fő feladatuk a befolyásos úriemberek teaházakban
és rendezvényeken történő szórakoztatása, testi kapcsolatot csak nagyon ritkán
és csupán nagyon magas árért létesítenek. Sőt, az igazán elismert gésák
életükben egy, legfeljebb két dannával
rendelkeznek, ami nem más, mint az a befolyásos férfi, aki anyagi szempontból
patronálja a gésát, s cserébe szórakoztatást és testi kapcsolatot vár el. Ez
amolyan exkluzív férfi-nő kapcsolat, a gésának ugyanis nem illik mással együtt
hálni attól a pillanattól, hogy dannája
lesz. Emellett persze értékes erény maga a szüzesség is, amelyet csak is jó
pénzért érdemes egymást túllicitáló gazdag uraknak ajándékozni külön
szertartás keretében.
Van
a történetnek egy szentimentális szála is, amely életben tartja a reményt, hogy
ennél az életnél jobb vár Csijora, aki időközben felveszi a Szajuri gésanevet.
Számos hányattatással a háta mögött a lány nem remélheti, hogy valaha is gésává
válik, legfeljebb az okija szolgálójává, azonban megismerkedik az Elnökkel, aki
életének meghatározó eleme lesz A találkozás oly’ mély hatást gyakorol rá,
hogy végül ennek köszönhetően lép a gésává válás útjára, és kezdi el üldözni
álmát, amely szerint egy nap majd az Elnök – ez az elragadó és jóképű férfi – lesz a dannája. Hogy ez miként alakul a szövevényes történetben, azt nem szeretném elárulni, de az biztos, hogy e szálnak és a beleszőtt
érzelmi töltetnek köszönhetően a mű egy kicsit kilép a gésák zárt világából.
Számos
olyan kulturális ténnyel ajándékozott meg a könyv, amelyről sejtésem sem
volt, ezért is érzem úgy, kevesebb lennék, ha nem olvastam volna, és amellett,
hogy rengeteg érdekességet tudtam meg a japán kultúráról, az életszemléletemet
is formálta. Sok olyan igazságot tartalmaz ugyanis, amely bárki
számára fontos és hasznos lehet: ilyen például az, hogy a legsötétebb
éjszakán is ott a hit, hogy hamarosan felkel a nap, s e remény mindünkben él még akkor is, ha azt a körülmények igyekeznek gyökerestül kiszakítani.
Egyes
kritikusok azt mondják, a könyv komoly kulturális félreértelmezés, a gésák nyugat általi romantizálása. Én azt mondom,
aki nem a téma szakértője és nem is akar azzá válni, csupán egy csipetnyi
betekintést szeretne ebbe a különös világba, annak tökéletes ez az olvasmány.
Gyönyörű, megragadó, ugyanakkor a maga valóságában igen nyers, igazán
különleges történet. Nagyszerű indítása volt az évemnek.
Értékelés:
5/5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése